Még mielőtt a férfiak túlzottan elbíznák magukat, és szentnek, sérthetetlennek hinnék férfiasságukat, érdemes nagyító alá tenni az ő kéjüket is, önmaguknak és a hölgyeknek eljátszott tökéletességüket.
Valamivel egyszerűbb a helyzet
Ezerszer megfogalmaztam már – talán unalmas is, de legalább mindenki megjegyzi –, hogy a férfiaknak automatikus, míg a nőknek tanult folyamat az orgazmus. Ennek gyökerei a kamaszkorba nyúlnak vissza. Az első éjszakai magömlésnél a fiúknak azonnal orgazmusuk van, ezért is maszturbálnak utána oly lelkesen, míg a lányoknak az első menstruáció – hát, mit mondjak? – orgazmussal azért nem jár!
Tehát a lányoknak ezt tanulniuk kell! Ezért az a nézet ment át a köztudatba, hogy a férfiaknál minden magömlés orgazmussal is jár. És ez igaz is – amíg fiatal! De már a huszonéves kor elején, de legkésőbb harmincéves kor körül a férfiaknál is „méltóztatik” kettéválni a folyamat. Azaz lehet valakinek magömlése orgazmus nélkül, és lehet orgazmusa magömlés nélkül.
Cirádás lelkek veszélyeztetett helyzetben
Talán túlságosan is sokat foglalkozik a szakirodalom a nők orgazmusával, mintha csak a nőknél lenne ez fontos, s mintha a szakemberek és a köztudat is a több évszázados értelmezési lemaradás pótlására törekedne. A férfiak eme eltéréséről pedig alig esik szó, csak néhány érzékeny lelkű férfi beszélt erről a rendelőmben halkan, szégyenkezve – idevonatkozó szakirodalmat alig találni.
Ugyanis minél érzékenyebb egy férfi, minél sérülékenyebb a lelke – vagy minél inkább korán kiélt –, annál nagyobb esélye van a magömlés és a kéjérzet szétválására. Először alig veszi észre az eltérést. Aztán kezd feltűnni neki, hogy a nemes szerve megadta magát, már-már attól tart, hogy potenciazavara van, míg rájön, hogy „elment” úgy, hogy észre sem vette. Úgymond: „elsettenkedett”… Ez a bizonyíték arra, hogy az orgazmus elmaradt.
Ugyanakkor vannak férfiak, akik a szex magasiskolája szerint megtanulták a magömlésüket szabályozni, és sorozatos orgazmust képesek átélni anélkül, hogy a magömlésük bekövetkezett volna. Ilyenkor a tűzijátékot jelentősen késleltetik, és nem lemondanak róla! (Ez már a tao szex europizált változata, míg az eredeti taóban 21 naponként volt csak megengedett.)
Egy kis oknyomozás
A kéj elmaradása mögött több ok is állhat. Például a partner iránti csökkent érdeklődés, már a vágy sem volt elég erős, habár állt a zászló rendesen. Valami fel nem dolgozott, ki nem beszélt sértettség húzódik a háttérben, esetleg a fejében egy másik nő járt, vagy esetleg már túlságosan megszokott a partner.
Az sem kizárt, hogy megszaporodott az iskolai vagy munkahelyi problémák száma, több a stressz a kelleténél, s a kéj elmaradása még mindig egyszerűbb, mint a merevedési probléma. Ez utóbbiból mindig nagyobb tragédiát kreálnak a férfiak, mint amekkorát kellene, bár megértem őket, mert míg az előbbi alig észrevehető, az utóbbit elég „égő”-nek tartják, és szégyellik. A kéjt és a merevedést egyaránt az agy irányítja, tehát ha megszületik a fejben a rossz gondolat, a félelem, az aggódás, akkor a test már csak leköveti és végrehajtja a negatív utasítást.
Tehát az következik be, amitől fél. (Mi lesz, ha most sem lesz merevedésem? – gondolatra biztosan nem lesz!) Szóval a férfiak egyenjogúsodtak, kiharcolták maguknak a gyengeség, a lerobbanás, a férfiklimax jogát. Mint tudjuk, a középkorúaknak gyakran már hőhullámaik is vannak. Így sikerült elérniük azt is, hogy nekik is lehetnek orgazmuszavaraik.
Panaszáradat – nőies dolog!
Igen ám, de a férfi, az férfi! Egy férfi nem sír, nem panaszkodik, hanem őrizgeti a baját. Legalábbis erre nevelték őket azok az anyák, akik viszont panaszáradattal ontották el a férfiakat. S talán ezért is élnek a férfiak 5-10 évvel kevesebbet, mint a hisztiző, sírdogáló, panaszkodó nők. A férfiak egymás közt sem szoktak panaszkodni. Hallották már bármelyik férfi társuktól, barátjuktól, hogy csütörtököt mondott? Eldicsekedett azzal, hogy már megint nem sikerült kielégítenie a párját? Beszélt arról, hogy hónapok óta nem volt orgazmusa, pedig szeretkezik szinte minden nap? Vagy arról, hogy korai magömlése van?
És hallottak arról, hogy a barátjuk, kollégájuk azzal dicsekedett, hogy megint gerincre lökte valamelyik nőjét? Hogy megint fényesre kefélte a felesége tekintetét? Vagy arról, hogy saját oroszlánüvöltésére átkopogott az irigy szomszéd? Egészen biztos vagyok abban, hogy míg a panaszokból szinte semmit, a dicsekvésekből annál többet hallhattak! Ugyanis a férfiak fordítva működnek, mint a nők. Nem szeretik megmutatni a gyengeségüket, s erősségükkel dicsekednek akkor is, ha nincs.
Itt a hazugság!
És most lehet tetten érni a férfiak hazugságát, amikor barátaiknak, partnerüknek és önmaguknak is hazudnak. Ők is azt mondják, ha partnerük megjegyzi: „Nem lehetett látni rajtad, hogy elmentél. Azért jó volt?” Gátlástalanul rávágják, hogy „persze”! Ez az ő orgazmushazugságuk. Ugyanilyen kellemetlen lehet – s ugyanez a válasz rá, ugyanilyen okok lehetnek a háttérben –, ha egy férfi nem tud eljutni a magömlésig. Azaz küzd utolsó leheletéig, mindhiába.
Végül csak abbahagyja, de nem befejezi a szeretkezést, vagy a szerszám egyszerűen megadja magát, és kész. Mert ez sem olyan egyszerű és automatikus, ahogy eddig hittük.
eletmod.hu
2009.02.26. 01:21